Ahol a munkánkat már csak a madarak látják, a minőség ott is kötelező.
A mi történetünk egyszerre családtörténet és mesterségtörténet. Évtizedek óta ugyanaz vezet bennünket: olyan szerkezeteket építeni és életben tartani, amelyek méltók a toronyhoz, a haranghoz és ahhoz a közösséghez, amelynek szolgálnak.
Utunk a műhelytől a felhőkig
Egy mesterút kezdete
Szegeden megszületik idősebb Gulácsi János, aki később műhelyünk alapító mestere és a magyar toronyóra-építés egyik meghatározó alakja lesz.
Pécsre érkezik a család
A család Pécsre költözik. Máriagyűd templomtornyának szakrális csendje és az istván-aknai műhelyek fegyelmezett, zsibongó világa egyszerre formálja azt a szemléletet, amelyből később egy egész életmű épül fel.
Mesterlevél és technikumi évek
Gulácsi János 1964-ben, mindössze 24 évesen átveszi villanyszerelő mesterlevelét, majd rá egy évre a Zipernowsky Technikumban erősáramú és műszertechnikai képesítést is szerez.
Megnyílik az önálló műhely
Az iparengedély kiváltásával elindul az önálló szakmai út. A kezdeti villamosítási javításokból és egyedi műszaki megoldásokból fokozatosan egy teljesen különleges toronygépészeti világ épül fel.
Tihanyban megszületik az áttörés
A Tihanyi Bencés Apátságban üzembe áll az első kvarcvezérlésű toronyóránk, ami új korszakot nyitott a hazai toronygépészetben. Két hétig aludt a toronyban, hogy kikísérletezze a tökéletes villámvédelmet ehhez a remekműhöz.
Megújul a pécsi városháza órája
A pécsi városháza padlásán porladó, romos szerkezet helyett egy kvarcvezérlésű, korszerű óra kel életre. Ettől kezdve Pécs egyik legfontosabb időmérője és városi szimbóluma is a nevünkhöz kötődik.
Megalakul a Gulácsi és Fia Kft.
Létrejön a Gulácsi és Fia Elektromechanikai Kft. Az önálló műhely immár hivatalosan is családi vállalkozásként folytatja, amely nemcsak javít, hanem egyedi rendszereket tervez, gyárt és teljes körűen kivitelez.
Belép a második generáció
Ifj. Gulácsi János – az Angster József iskola tanulójaként – már a családi műhelyben gyakorol édesapja mellett. A Gulácsi név egyre inkább két generáció összefonódó, elválaszthatatlan munkáját jelenti.
Megszólal a városháza toronyzenéje
Az ezredforduló éjszakáján felcsendül a pécsi városháza új toronyzenéje. Egy újabb közösen alkotott mérföldkő, amelyben a modern technika és a város történelmi emlékezete találkozik.
A "liftező" harangtorony
A pécsi Széchenyi téren megvalósul az egyedülálló, földből kinyúló Szent Bertalan-harangtorony. A "liftező" harangozó szerkezet és a mágneses elvű vezérlés megalkotása műhelyünk egyik legizgalmasabb mérnöki kihívása volt.
Két időszámítás egy számlapon
Elkészül a pécsi Zsinagóga különleges homlokzati órája. A helyi és a – visszafelé haladó mutatókkal jelzett – jeruzsálemi időt egy számlapon mutató szerkezetért Magyar Kézműves Remek díjat kaptunk.
A történet tovább él
Szerkezeteink ma már több mint négyszáz toronyban szolgálják az idő pontos rendjét és a harangszó hagyományát. Ifj. Gulácsi János vezetésével a több nemzedéken át őrzött tudás a legkorszerűbb műszaki megoldásokkal találkozik. Két fia, Máté és Aurél pedig, akik a műhely szellemiségében nőnek fel, már a családi történet következő fejezetét jelképezik.
Gulácsi János
Alapító, Aranykoszorús Mester, "A toronyórák doktora"
Gulácsi János (született: 1940. március 13., Szeged) a magyarországi toronyóra-készítés és harangtechnika egyik legmeghatározóbb, Aranykoszorús Mestere, a Gulácsi és Fia Kft. alapítója. Életműve során a hagyományos kézművesség precizitását ötvözte a legmodernebb elektromechanikai és digitális újításokkal. Nevéhez fűződik több mint 400 hazai és határon túli toronyóra és harangrendszer megmentése, megújítása vagy teljes felépítése.
A bányától a templomtornyokig
Bár Szegeden született, sorsa Pécsett teljesedett ki, ahová a család 1950-ben költözött. Gyermekkorát egy különleges kettősség határozta meg: Máriagyűdön ministránsként és harangozóként szívta magába a szakrális terek csendjét és a harangok zúgását, míg a nagymúltú pécsi bányaműhelyekben (István-aknán) a fegyelmezett, erőt próbáló műszaki közeget ismerte meg. Már iskolásként saját villanymotort épített, a gépek szeretete és a szerkezetek tisztelete itt vált élethivatássá.
Szakmai tanulmányait az 500-as Szakképző Intézetben kezdte, majd 1965-ben a Zipernowsky Károly Gépipari Technikumban szerzett erősáramú és műszertechnikusi képesítést. Mindössze 24 évesen (1964-ben), a város legfiatalabbjaként vehette át villanyszerelő mesterlevelét. Pályáját a Mecseki Szénbányáknál, a szabolcsi bányaüzem legmélyebb aknáiban kezdte. A bányánál Traj Ferenc volt a mestere és mentora; a tőle kapott tudás és a legrobusztusabb villamos berendezésektől a finom műszerekig terjedő mindennapi tapasztalat adta meg a toronygépészet kikezdhetetlen biztonsági alapjait. Később a Magyar Posta műszaki ellenőre, majd üzemvezető-helyettese lett, mielőtt 1972-ben kiváltotta iparengedélyét és megnyitotta önálló műhelyét.
Tihany és egy új korszak kezdete
A hazai toronyóra-építés fordulópontját 1974 hozta el a Tihanyi Bencés Apátságban. A folyamatosan megálló, napi felhúzást igénylő mechanikus óra helyett egy akkor ritkaságszámba menő, kvarcvezérlésű rendszert álmodott meg. Mivel megfelelő alkatrészek nem álltak rendelkezésre, a szerkezetet egy kiselejtezett pécsi repülőgép fogaskerekeiből alkotta meg. Nem ismert megalkuvást: hogy az órát a Balaton-felvidéki viharokban is megvédje, két hétig a toronyban aludt, a villámcsapásokat figyelve finomította tökéletesre a villámvédelmi rendszert.
A "toronyórák doktora" és páratlan innovációi
A tihanyi siker országos ismertséget hozott. Gulácsi János sosem az öncélú modernizálásban hitt, hanem abban, hogyan menthető meg a régi szerkezetek lelke úgy, hogy közben üzembiztosak és pontosak maradjanak.
- Lineáris indukciós haranghajtóművek: Egyedi fejlesztésű, mozgó alkatrészek nélkül működő, mágneses elvű hajtóművei úgy képesek megszólaltatni a több tonnás harangokat, hogy közben megóvják az évszázados tornyok statikáját.
- Két idejű csoda: A pécsi Zsinagóga számára olyan homlokzati órát tervezett, amely egyazon számlapon, speciális dupla mutatórendszerrel mutatja a helyi időt és – visszafelé haladva – a jeruzsálemi időt is.
Megszámlálhatatlan munkája közül is kiemelkedik a pécsi Városháza órájának (1984) és harangjátékának (2000) életre hívása, valamint a Szent Bertalan-harangtorony (2004) "liftező", földből kinyúló szerkezete, amely komoly mérnöki bravúr volt.
A hagyaték, mely ma is él
Az 1991. december 1-jén alapított Gulácsi és Fia Elektromechanikai Kft. keretein belül fiával, ifjabb Gulácsi Jánossal együtt egy olyan vállalkozást épített fel, amely ma is a minőség szinonimája. A szakmai és a városi közösség megannyi díjjal (Magyar Kézműves Remek, Tüke-díj, Életműdíj, Aranykoszorús Mester) tisztelgett életteljesítménye előtt.
Gulácsi János számára a toronyóra mindig több volt egy gépnél: a város, a falu, a közösség élő dobbanása. Ahogy Ő maga fogalmazott: "Az tart bennünket egészségesen, ha tesszük a dolgunkat, ahogy kell, ahogy bírjuk."
Ifj. Gulácsi János
Cégtulajdonos, villamosipari szakember
Ifjabb Gulácsi János (született: 1975. december 8.) a pécsi toronyóra-készítő és harangszakértő dinasztia második generációja, villamosipari szakember, a Gulácsi és Fia Kft. tulajdonos-ügyvezetője. Számára a szakma nem egy utólag választott hivatás, hanem az a természetes közeg, amelyben gyermekkorától fogva felnőtt: a műhely zaja, a szerkezetek tisztelete és a tornyok csendje határozta meg mindennapjait.
Gyermekkor a tanműhely helyett a tornyokban
Villanyszerelő tanulmányait Pécsett, a legendás 500-asban (Angster József Szakképző Iskola) végezte, ám az igazi mesterségbeli tudást nem az iskolapadban, hanem édesapja, az Aranykoszorús Mester Gulácsi János oldalán, a Jakabhegyi úti családi műhelyben szerezte meg. Míg osztálytársai a tanműhely padjait koptatták, ő már valódi toronyórák, hajtóművek és bonyolult elektromechanikus rendszerek szerelésében vett részt. Itt tanulta meg a legfontosabbat: ebben a szakmában a pontosság, a fegyelem és a több mázsás szerkezetek felé mutatott tisztelet – sőt, alázat – elengedhetetlen.
Hivatalosan is apáról fiúra
Bár már a kezdetektől jelen volt a műhely életében, a folytonosság hivatalos mérföldköve 1991. december 1-je (a Kft. megalapításának napja) volt. Ekkortól a Gulácsi név már nemcsak egy nagyszerű mestert, hanem két generáció elválaszthatatlan, közös munkáját jelentette. Az évtizedek során ifjabb Gulácsi János fokozatosan vette át a fizikailag legmegterhelőbb feladatokat – ő lett a cég "toronymászó" szakembere –, majd a vállalkozás teljes körű, operatív vezetését is.
A terepmunkák, a karbantartások és a precíziós helyszíni telepítések során többszáz toronyban fordult meg, Kővágószőlőstől kezdve a legmagasabb budapesti templomokig.
Szakmai folytonosság és felelősség
Ifj. Gulácsi János szakmai hitvallása a megbízhatóságra épül. Úgy véli, a toronygépészetben és a harangozásban nem a látványos, de kockázatos újításokon, hanem az évtizedek alatt bizonyított, üzembiztos és a műemlékeket kímélő megoldásokon van a hangsúly. Tisztelettel ápolja, fejleszti és tartja karban mindazt a technológiai örökséget (például a mágneses elvű lineáris haranghajtóműveket), amelyet édesapja megalkotott.
A Gulácsi és Fia műhely második generációs vezetőjeként az ő munkája a garancia arra, hogy a családi név által fémjelzett toronyórák és harangrendszerek még nemzedékeken át pontosan, megbízhatóan és méltósággal szolgálják a közösségeket.