Amikor centiken múlt a tragédia: A soproni Hősök harangjának megmentése
A soproni evangélikus templom 3,6 tonnás harangját szó szerint alig néhány centiméter bronz tartotta a mélybe zuhanástól. Történet a gondos karbantartás életmentő szerepéről és a fémfáradás veszélyeiről.
A mi világunkban, a harangok és toronyórák birodalmában a precizitás nemcsak az idő pontos múlásáról szól, hanem a biztonságról is. Egy 2005 nyarán végzett rutinszerű karbantartás során olyan elváltozásra bukkantunk a soproni evangélikus templom tornyában, amely könnyen beláthatatlan tragédiához vezethetett volna.
A felfedezés, amit a véletlen (is) segített
Az események akkor kezdődtek, amikor a templom négy harangja közül kettőnél hajtóműhibát jeleztek. Édesapám, Gulácsi János – aki akkoriban a soproni Tűztorony óraszerkezetéért és a templom harangjainak működéséért is felelt – a javítás során egy alapos, mindenre kiterjedő szemlét tartott a toronyban. Ekkor vette észre a megdöbbentő valóságot: a templom legnagyobb, 3,6 tonnás Hősök harangjának nyakán egy közel harminc centiméteres repedés tátongott.
A szó szoros értelmében alig néhány centi bronz fogta a lezuhanástól a 3,6 tonnás súlyt – emlékezett vissza később a pillanatra édesapám.
A fémfáradás okozta repedés a harangnyak 90 százalékát érintette, így az üzemeltetés során bármelyik pillanatban bekövetkezhetett volna a teljes szakadás. Egy ekkora tömeg elszabadulása az 52 méteres magasságból tragikus lett volna: a zuhanó harang átszakíthatta volna a torony falát, és közvetlenül a forgalmas utcára repülhetett volna.
Azonnali beavatkozás és a megoldás
A felfedezést követően cégünk azonnal leállíttatta a harangozógépek használatát, és megkezdtük a mentési munkálatokat. Mivel a harang életveszélyessé vált, a felújítás első lépéseként a magasban egy speciális, megerősített állványzatot és biztonsági pillért kellett építenünk, ami egyáltalán elbírta a hatalmas szerkezetet a bontás és a leemelés során.
A javítás technológiája is komoly szakértelmet követelt tőlünk: a sérült koronát és nyakat le kellett vágnunk, majd egy teljesen új nyakat önteni és megmunkálni, végül azt a régi harangtesthez illeszteni. Ez a rendkívül bonyolult és precíziós műveletsor mintegy 120 napnyi feszített munkát vett igénybe a műhelyünkben. Bár a költségek jelentősek voltak, ez eltörpül amellett a tény mellett, hogy egy ekkora új harang öntése már akkoriban is harmincmillió forint feletti tételt jelentett volna – a potenciális emberi életekről és károkról nem is beszélve.
A rendszeres karbantartás életmentő szerepe
Ez az eset is ékesen bizonyítja, hogy a mi szakmánkban nem létezik apró hiba. Évente több mint kétszáz harangot és óraszerkezetet vizsgálunk át az országban, és az elmúlt évtizedek során körülbelül fél tucat hasonlóan súlyos, életveszélyes állapotot sikerült megelőznünk a rendszeres karbantartásokkal.
Ahogy édesapám is sokszor emlegeti: egy Baranya megyei településen, évekkel ezelőtt sajnos be is következett a baj, ahol egy több mázsás harang a mélybe zuhant – ott szerencsére csak az anyagi kár volt jelentős. A soproni Hősök harangjának megmentése számunkra azóta is a szakmai elhivatottság egyik legfontosabb példája: emlékeztet minket arra, miért elengedhetetlen a tapasztalt szem és a lelkiismeretes műszaki felülvizsgálat minden egyes toronyban, ahol dolgozunk.