A harangtorony, amely a földből nő ki: A Szent Bertalan-harangláb
Hogyan lehet harangtornyot építeni oda, ahol a műemlékvédelem ezt szigorúan tiltja? Történet a pécsi Széchenyi tér liftező tornyáról és egy világelső mágneses haranghajtóműről.
A toronyórák és harangok világa hagyományosan kőfalak, nehéz tölgyfa gerendák és magas tornyok köré épül. Néha azonban az építészet olyan feladat elé állítja a mérnököket, amelyre egyszerűen nincsenek kész receptek. Különösen igaz ez Pécs főterén, a Széchenyi téren, ahol a múlt megőrzése és alkotás modern vágya találkozott.
2004-ben a pécsi Belvárosi templomnak (a Dzsáminak) évtizedek óta nem volt saját haranglába. A műemlékvédelem szigorú szabályai miatt a dzsámihoz nem lehetett tornyot építeni, és a tér történelmi arculatát sem lehetett egy állandó, magas építménnyel megbontani. A megoldást egy zseniális gondolat, és egy sosem látott elektromechanikai bravúr hozta el.
A föld alatt rejtőző középkor
A Dzsámi mellett a múlt század harmincas éveiben régészek tárták fel az egykori, török idők előtti Szent Bertalan-templom alapjait. Dr. Bachman Zoltán építőművész professzor tervei alapján a harangláb beépítésénél ezekhez a gyökerekhez nyúltak vissza: a harangtornyot pontosan az egykori szentély közepébe lévő aknába építették be.
A torony alapállapotban szerény, 5 méter magas építményként pihen a téren, Rétfalvi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész Szent Bertalan-szobrának árnyékában. Ám amikor eljön a harangozás ideje, az akna liftje működésbe lép, és a három, egymásba fonódó rozsdamentes acélcsőből álló, hattonnás szerkezet 13 méter magasra emelkedik ki a földből.
A vékony oszlopok és a fizika korlátai
Ez a lenyűgöző “liftező” kialakítás hatalmas gépészeti problémával járt. A toronyra összesen három harang került (90, 190, és 290 kilogrammos súlyban). A hagyományos, motoros haranglendítő megoldások olyan durva dinamikus, oldalirányú erőket és rezgéseket fejtettek volna ki, amelyeket ezek a karcsú, fémvázas oszlopok statikailag képtelenek lettek volna elviselni. Ráadásul itt minden látszott: nem volt zárt harangszék, amibe el lehetett volna rejteni a robusztus hajtásokat vagy láncokat.
A világelső mágneses megoldás és a japán vasút
Ide egy olyan finom és intelligens megoldás kellett, ami a harangokat tökéletesen mozgatja, az építményt viszont megkíméli. De honnan jött a mérnöki szikra? Gulácsi János pécsi órás- és elektromechanikai mester az Ifjú Technikus magazin egyik cikkéből inspirálódott, amely a japán építésű, mágneses lebegtetésű vonatokról (maglev) és a repülőgép-hordozók katapultrendszereiről szólt. Amikor olvasott a lineáris indukciós meghajtás elvéről, állítólag csak ennyit mondott: “Ó, ilyet én is tudok csinálni!”
Így született meg az a merőben új konstrukció a Dzsámi mellé: egy érintkezésmentes, lineáris mágneses erőtérrel működő haranghajtómű.
Kötélhúzás, kerekek, láncok és rángatás helyett a harangokat kizárólag a mágneses tér finom, de határozott impulzusai lendítik mozgásba. Ahogy Gulácsi János fogalmazott: “Akkor szól szépen a harang, amikor úgy működik, mintha Pista bácsi húzná kötéllel. A gépünk éppen ezt a lágy emberi húzást utánozza mágneses elven. A világon nincs még egy ilyen szerkezet, amelyet most készítettünk.”
Harangjáték, amit látni kell
Amikor egy nap a 6-7 perces zenei játék elkezdődik, a szerkezet szó szerint a földből nő ki. A harangjáték dallamát Kircsi László zeneszerző, egyetemi docens szerezte, méltó zenei alapot adva a Bertalan-emléknek. Amikor a három harang pontos, másodpercre összehangolt vezérléssel megszólal, a technológia és az esztétika tökéletes harmóniába kerül.
- szeptember 11-i felszentelése óta a Szent Bertalan-harangtorony Pécs talán legkuriózumabb látványossága lett. Számunkra pedig a műhely egyik legfontosabb referenciája, ami örökre bizonyítja: amikor a hagyományos utak elfogynak, az egyedi mérnöki innováció szó szerint képes a földből kiemelkedni.